Kápolnásnyéken régóta szokássá vált, hogy évente köszöntik az újszülötteket és felállítják a születés fáját.

Az idei évben az eseményen az alábbi köszöntőbeszédet mondtam el:

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Kedves Szülők, Gyermekek! A legkisebbek!

Szeretettel köszöntöm Önöket.

Az egymástól elidegenedő világunkban, nagyon fontos a közösség építése, amelyre jó, ha minden erőnket összpontosítjuk. A jövőnket és a gyermekeink jövőjének minőségét határozza meg a közösség, amelyben élünk.

Az örökség, amit mi kaptunk a szüleinktől és a közösségtől, amelyben nevelkedtünk, azt adjuk tovább a gyermekeknek, akiknek a nevei fel vannak írva – vagy fel lesznek írva – az itt elhelyezett oszlopokra.

Eleink is azt vallották, hogy aki fát ültet, annak hite van, s reménységgel tekint a jövő, a holnap felé. Mi magyarok sok-sok fát ültettünk már a mögöttünk lévő évszázadok során.

S bizony, sokszor el is üldögéltünk a terebélyes lombok alatt, újra és újra számba véve sors-kérdéseinket vagy csak élvezve egy jó társaság hangulatát.

Az azonban igen csak rendhagyó, ami Kápolnásnyéken történt: ez a közösség az itteni gyermekek tiszteletére ültetett fát, azzal a nem titkolt szándékkal és reménységgel, hogy amint a fa mélyen a földben gyökeret ereszt, ezek a csöppségek is, ahogy nőnek, úgy fognak egyre erősebben kötődni Kápolnásnyékhez.

S miért ne hihetnénk, ilyen magasztos pillanatokban, hogy gyermeki szívükben jó talajra talál a hit, a szeretet, a tiszta erkölcs, a hűség, a lakóhelyhez való kötődés, s nem utolsó sorban a haza, a nemzet szolgálata.

Hogy mind ez valósággá váljon, addig még igen hosszú út áll ezek előtt az újszülöttek, kisgyermekek előtt. Így ma, itt és most, a szülők, a közösség felelőssége válik hangsúlyossá, mert olyanok lesznek a gyermekeink, amilyenekké neveljük őket.

Nem elég csak táplálni, szép ruhákat vásárolni, taníttatni, óvni, szeretni őket. Születésüktől kezdve, példa-emberekként kell állnunk előttük! Hogy majdan ők is példaként álljanak, unokáink előtt!

A családi közösség az a legerősebb lelki vár, ahová a gyermek visszajöhet, segítséget kap, bátorítást és erőt.

Mi is, ahogy körülnézünk, reménységgel tekintünk a jövő felé, hiszen a számok is beszédesek. Itt Kápolnásnyéken, évről-évre több újszülöttet köszönthetünk. Kívánom, hogy ők is legyenek olyan fává, olyan emberré, mint amiről, mint akiről Wass Albert Csaba című könyvében ír:

„...van fa, amelyiknek a gyökere nagyon mélyen bent van a földben. Évszázados mélységekre bent. És ember is van ilyen. És sem az ilyen fát, sem az ilyen embert nem bánthatja nagyon a vihar. Csak megtépheti, de kidönteni nem bírja. Mert a gyökere benyúlik a föld szívéig, s a föld hűséges erővel megtartja az ilyen fát s az ilyen embert."

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Isten éltesse a gyermekeket!