Tessely Zoltán

BicskeSzent István út 1.3. választókerület
2017 Nov. 24 15:10

Gratulálok Bogó Emíliának

 

"Nem tekintjük a szociális gondozást és ellátást egyirányú utcának és nem tekintjük zsákutcának: megmutatni azt, hogy a legelesettebb állapotban is van lehetőség az értelmes életre, az egyre értelmesebb életre, a gyarapodó életre."


Balog Zoltán miniszter úr a Szociális Munka Napján elmondott beszédének részletével szeretnék örömmel gratulálni Bogó Emíliának ahhoz, hogy oklevéllel és emlékplakettel tüntették ki a gyermekvédelem és az átmeneti gondozás területén végzett kiváló munkájáért.

 

Miniszter úr beszédének teljes leiratát az alábbiakban olvashatják:

 

Szép jó napot kívánok mindenkinek, külön köszöntöm képviselőtársamat!

 

Azokat a dolgokat szoktuk megünnepelni, melyek az életünknek fontosak, mert az ünneplés mindig jó alakalom arra, hogy szemügyre vegyük és kimondjunk olyan igazságokat, amelyekre a mindennapokban jóval kevesebb figyelem jut. Még akkor is, ha a hétköznapok mégis ezekre az igazságra épülnek.

 

Ma kettős oka van az ünneplésünknek: már előre ünnepeljük a Szociális Munka Napját és a gyermekvédelmi törvény elfogadásának huszadik évfordulóját.


Ez az ünneplés azt fejezi ki - és minisztertársammal ezért nyújtottuk be azt a törvényt, mely november 12-ét a Szociális Munka Napjává nyilvánítja -, hogy egy egész országnak és nemcsak a kormányzatnak érdemes odafigyelni azokra, akik a szociális ellátás terén tevékenykednek.

 

Már csak így van ez, az államigazgatás néha megbicsaklik a valóságon, mert bízom benne, hogy Önök úgy gondolják, hogy ez egy jó kezdeményezés, hogy a Szociális Munka Napja végre létezik. Én emlékszem, hogy Czibere államtitkár úr küzdött ezért, még az államtitkársága előtt. Amikor államtitkár lett, akkor arra emlékeztetett legyen egy ilyen javaslat és nem felejtette el azt a világot, hogy ő is még a szociális szférában tevékenykedett, a hétköznapok szintjén is.

 

Azért bicsaklott meg ez a kezdeményezés egy kicsit, merthogy az idén a Szociális Munka Napja vasárnapra esik, így nem tud munkaszüneti napként megjelenni. De azt tudom ígérni Önöknek és ez egy 99%-ra biztosnak mondható dolog, hogy jövőre hétfőre fog esni és egy hosszú hétvége lesz, hosszú hét előnye lesz a szociális szférában dolgozóknak.

 

Egy az ország, ebben a tekintetben is, az életünk közös, ezért mindenkire szükség van, aki itt él, ennek az országnak területén. Az majd egy nagyon komoly kihívás lesz, amikor elkezdünk azon gondolkodni, úgy gondolkodunk világmagyarságban, hogy van egy Kárpát-medencei dimenziója. Azt a nemzetfelfogást képviseljük, hogy minél többen vagyunk akár a határon belül, akár azon kívül, annál erősebbek vagyunk. Számunkra nem tehertétel a határon kívül élő magyarság, hanem sokkal inkább erőforrás.


Mindenkinek szűksége van ezen a nemzeti közösségen belül az esélyekre, a lehetőségekre. Azért, hogy teljes értékű tagja tudjon lenni a nemzeti közösségnek, részese tudjon lenni a közös munkának, részese tudjon lenni a közös örömöknek, vagyis a mi közös életünknek. Azért is, hogy a saját életét a körülményeihez, az adottságaihoz mérten a lehető legjobb minőségben tudja végezni és a lehető legteljesebb módon tudjon élni.

 

Önök azért dolgoznak, hogy ezek a lehetőségek, ezek az esélyek elérjenek a legszegényebbekhez és a legelesettebbekhez is. Mi együtt olyan országban akarunk dolgozni, ahol mindenki léphet egyet előre. Az emberi életnek már csak olyan a sajátossága, hogy valaki kisebbet, valaki nagyobbat, de fontos, hogy ne felejtkezzünk meg azokról se, akiknek kevesebb lehetősége van, kevesebb esélye van.

 

Keményen dolgoztunk azért az elmúlt években, hogy rendbe jöjjenek például a pénzügyeink, mert e nélkül nem lehetséges egy országnak nemcsak a szinten tartása, hanem a gyarapítása sem. Hogy a gazdaság felvehesse a szükséges fordulatszámot. Talán Önökhöz is eljutnak azok a hírek, hogy szinte hetente kell korrigálni a gazdasági növekedés számait felfelé és nem lefelé, mert olyan jól állunk és az államadósság csökkentésében is jelentős eredményeket értünk el. Ha arra gondolunk mennyien kerültek ki a segélyezés világából az az elmúlt években, akkor hadd mondjam azt, hogy 7 esztendő alatt 740 ezer új munkahely jött létre.


A közfoglakoztatás, amelyet Önök ismerhetnek, hiszen kapcsolatban vannak ezzel a világgal, ma már nem egyszerűen csak azt jelenit, hogy segélyek helyett valamilyen foglalkoztatást biztosítunk, hanem olyan módon lépnek munkaviszonyba, szerződéses viszonyba a magyar állammal azok, akik ebben a programban vesznek részt, hogy adófizető polgárokká válnak. Valamilyen módon ez a civilizációs elképzelés az életről erősíti és mindenképpen javítja.

 

A cél az, hogy akik eddig nem tudtak különböző okokból aktívak lenni, ők aktivá váljanak. Ők is előre tudjanak lépni, fel tudjanak zárkózni, bekapcsolódni az életnek a vérkeringésébe. A kérdés az mindig az, hogy kapnak-e ehhez elég segítséget, megkapják-e a segítségeket, amire szükségük van.

 

Ha az Önök munkájához fordulunk, akkor természetesen vannak a nagy szabályzók: vannak a törvényi keretek, van a finanszírozás, és annyi minden más, amelyek ma meghatározzák az Önök munkáját és ezekről elég sokat beszélünk a hétköznapokban is. De én most mégis csak az emberséget szeretném a középpontba állítani, az emberséges embereket, akikre szükség van. Azok, akik alkalmazzák a törvényeket, a szabályzókat, azok, akik lehetőséget kínálnak, akik megszólítják az embert. Azokra van szükség, akik a megtört sorsúaknak nyújtanak segítséget, akik akkor adnak támogatást, amikor szinte minden lehetőség elfogyott és mégis szükség van a támaszra. Az Önök támaszára.

 

Én hálás vagyok az életnek, hogy nekem is volt lehetőségem, hogy egy olyan szakmát kezdtem el, ahol kötelező volt, hogy mielőtt az ember szép szavakat mond a szószékről, előtte három hónapot ki kell próbálnia önmagát egy szociális otthonban. Én egy fogyatékkal élők gyermekek otthonában dolgoztam ennyit, azután egy teljes évet dolgoztam idősek szociális otthonában. A legsúlyosabb gondnak mindig azt láttam, amit úgy hívnak, hogy kilátástalanság, hogy nincs perspektíva. Azt gondolják azok, akik ott dolgoznak és éppen ezért azok is, akikkel foglalkoznak, hogy ez már egy olyan állapot, ami mindig így lesz és semmi mást nem tudnak tenni, minthogy fenntartjuk ezt az állapotot.

 

Én az új szociálpolitikának, amit elkezdtünk 2010-ben a legfontosabb eredményének, azt a kialakuló szemléletváltozást, szemlélet változtatást látom. Nem mindenhol terjedt még ez el, hogy nem tekintjük a szociális gondozást és ellátást egyirányú utcának és nem tekintjük zsákutcának. Mert megmutatni, felmutatni azt, hogy a legelesettebb állapotban is van lehetőség az értelmes életre, az egyre értelmesebb életre, a gyarapodó életre. Mindig hozzá lehet tenni valami olyan pluszt ehhez az élethez, amely nemcsak arról szól, hogy az egyik nap olyan, mint a másik és hogy valójában ez a dolog lefelé megy és a vége felé közeledik, hanem olyan plusz lehetőségek vannak benne, amelyek megmozgatják az ebben a világban élő embereket is.

 

Akkor középpontba kerülnek azok, akikről a jövő szól és akik a jövőnek szólnak: a gyermekek. Ezért olyan fontos és köszönöm az államtitkárságnak, hogy annyira ragaszkodott ahhoz, hogy egy egyéves teljes ünnepségsorozattal emlékezni tudjunk a gyermekvédelmi törvény elfogadásának húszéves évfordulójára, mert ott is a jelszó, a mottó, az életre szóló esély, az életre szóló lehetőség. Középpontba állítja azokat, akiknél különösen fontos, hogy ne úgy gondoljuk, hogy valamiféle olyan gondozás történik, aminek egyszer majd vége lesz és addig fenntartunk egy állapotot, hanem a fejlődés lehetőségét, a kibontakozás lehetőségét a legnehezebb helyzetben is teremtsük meg.

 

Mondhatom azt ésmi úgy ünnepeljük a Szociális Munka Napját már előre, hogy ma alapult meg a kormánynak az a nagyon fontos harmadik kabinetje, amitől nagyon sok eredményt várunk, de leginkább ennek a szemléletnek az erősítését. Úgy hívják, hogy családügyi kabinet. A családügyi kabinet lényege azok mégis csak a gyermekek. Az is mondhatnám, hogy az egyik legfontosabb dolog a Kormány számára is a gyermekek, a gyermekeink jövője. Ezért kell erősíteni a családokat, ezért kell erősíteni azt a szemléletmódot, amelyik a törvényekben, a szabályzókban, a mindennapi élet szintjén, a gondoskodás szintjén, a köznevelés szintjén, de még a kultúrát is ide merném hozni, az mondja, hogy Magyarország egy családbarát ország. Fontos, hogy egyre barátibb ország legyen a családokra nézve, mert ebben van a jövőnek az esélye. Itt minden gyermek számít, az is, aki a legelesettebb állapotban születik, bármilyen gonddal és problémával küzd. Mindent meg kell tennünk azért, hogy abba a bizonyos vérkeringésbe, az ország, a mindennapok vérkeringésébe, a magyar élet vérkeringésébe bekapcsoljuk őket. Ezért most külön köszöntöm azokat, akik ebben az ügyben, a gyermekvédelem területén tevékenykednek, azokat, akik azért dolgoznak, hogy a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyermekek ne kallódjanak el, mindegyikük számára megteremtsük az esélyt a felemelkedésre, az értékes, szép célokkal teli életre.

 

A családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatás 2016-tól kezdődő átalakítása során a szolgáltatások erőforrásainak hatékonyabb felhasználásával, a feladatok átgondolt szétosztásával alakítottuk ki települési szinten a családi és gyermekjóléti szolgálatokat, valamint járási szinten a családi és gyermekjóléti központokat. A gyermekjóléti központok szám ez idő alatt negyvennyolcról százkilencvenhétre emelkedett, vagyis megnégyszereződött és bizony szükség van ezekre a központokra. Rendkívüli eredmény az és azt látom, ha szabad egy kicsit polemizálni innen a színpadról is, amikor gyermekétkezés ügyben fulminált, haragvó, sokszor méltatlan szavakat használó interpellációt, vagy éppen azonnali kérdést kapok, amelyre rögtön nem tudok válaszolni, ha kétszer nem sikerül bejutnom a parlamentbe, az ellenzék már harmadszor fel sem teszi, mert érzi, hogy nem fog.


Ha arra gondolok, hogy a gyermekétkeztetés területén milyen eredményeket értünk el, akkor mondhatom azt, hogy Magyarország egy egyedülálló európai ország, ahol a kisgyermekek 90%-a ingyenesen étkezik, az életkorának megfelelően. 2015-ig kilencvenhárom ezer bölcsődés és óvodás gyermek kapott ingyenes ellátást, addig 2015. szeptember 1-től kettőszázhatvankilenc ezer gyermek jogosult ingyenes gyermekétkeztetésre: a bölcsödében naponta négyszer, az óvodában naponta háromszor, tehát ez a kisgyermekek vonatkozásában. Azt hiszem, hogy ez egy egyedülálló teljesítmény. Az iskola első nyolc évfolyamán tanulók 50,3 százaléka, a középiskolában körülbelül a fele, 49,6 százalék számára elérhető a napi háromszori ingyenes, vagy kedvezményes gyermekétkeztetés.

 

Gondolom örülnek ezeknek a számoknak, lehet örülni ezeknek a számoknak, de ugye mégiscsak az a hátsó gondolat hallgatják, hogy a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből ilyen lehetőséget nyújt azoknak, akik rászorulnak nyílnak, akkor ezzel felelőséggel is tudjunk élni. Az egésznek a kultúrája, a minősége nagyon fontos, a kiszolgálástól az egész rendszer megszervezéséig és ebben az önkormányzatok és a szociális szféra együttműködése ez egy nagyon fontos dolog.

 

Azután a következő előrelépés, ami valóban így van, a kilencvenes években kezdődött el először az a gondolkodás, amit mi kitagolásnak hívunk: ne többszáz fős intézményekben legyenek a szakellátásban élő gyermekek, hanem lehetőleg családban, vagy családias körülmények között tudjanak tovább fejlődni. Ez a gondolat végigkíséri rendszerváltoztatást, az 1997 gyermekvédelmi törvényben már megjelent és mondhatom azt, hogy megcsináltuk. 2019-re tudjuk befejezni a magyar gyermekvédelmi rendszerében a gyermekotthonok megújítását, vagy kiváltását. Csak erre a célra 2014 és 2020 között a magyar kormány 5 milliárd 850 millió forintot fordít.

 

Érdemes beszélni az anyagiakról két dolog miatt. Nem azért, hogy hivalkodjunk vele, hogy azért a szociális szférában is elindult egy olyan komoly bérfejlesztés, amelyet szerintem Önök nemcsak, hogy megérdemlik, de büszkék is lehetnek rá és én azért is beszélek erről mindig, mert mi pontosan tudjuk, hogy ez még mindig kevés. Senki se gondolja az, hogy ezzel mi azt gondoljuk, hogy ezzel most letudtuk a szociális szférában a bérrendezést, igen is még tovább lépésre van szükség, dolgozunk azokon a javaslatokon, amelyek kiteljesítik az a rendszert, amelyben azért mégis csak 2013-hoz képest 2018-ra 62 százalékkal emelkednek a bérek a szociális ágazatban. Az ott dolgozok átlag bruttó bére 2017-re 212.000 forintra emelkedett, 2018-tól 233.000 forintra emelkedik, ezt éves szinten, hogy egy tizenharmadik havi pluszot jelent. Ahogyan említettem, mindannyian tudjuk, hogy ezek csak az első lépések, tovább kell mennünk és azt tudom ígérni Önöknek, most konkrét adatok megnevezése nélkül, hogy tovább fogunk menni ezen az úton. A gazdaság erősödése ezt lehetővé teszi.

 

Ehhez arra volt szükség, talán ezt is meg tudják Önök érteni, hogy gondolkoznak a hétköznapokban és talán még várnak ezen a téren is lépéseket, ezen is dolgozunk, hogy át kellett alakulnia a struktúrának, átláthatóvá kellett tenni, ellenőrizhetővé tenni, minőségibbé, világossá kellett tenni azt, hogy a Magyar Állam mire vállalkozhat ebben a világban: az mennyibe kerül, ahhoz hány emberre van szükség, annak milyen minőségi feltételei vannak. Amikor ezt mi így körülbelül a Kormány elé tudtuk tárni, akkor lehet arról beszélni, hogy akik viszont itt dolgoznak és akikre egyébként biztos, hogy szükség van és olyan munkát végeznek, amire szükség van, akkor azoknak az anyagi megbecsülését előtérbe kell állítani.

 

Az pedig külön köszönöm, hogy nagyon sokan vannak Önök között olyanok, akik nem feltétlenül ezekért a bérekért dolgoznak kizárólag, hanem hivatásnak tekintik a munkájukat, miközben kőkeményen számolnak a realitásokkal, az emberi és anyagi tényezők jelentette kényszerpályákkal, mert ilyenek vannak, hogyne lennének, aközben mégis megtalálják az utat ahhoz, hogy Önök emberséges emberek legyenek és úgy viszonyuljanak mindenkihez ebben a világban, mint aki egy olyan ember, mint amilyenek mi vagyunk és az ő elfogadása, az ő támogatása nekünk hivatásunk és kötelességünk.
Ezen a mai napon egy kicsit ünneplünk én az egész országnak mindenekelőtt a Kormánynak a köszönetét hoztam Önöknek azért, hogy vállalják ezt a munkát.

 

Isten éltesse önöket!

 

Tessely Zoltán

Bicske, Szent István út 1.
eseménynaptár