A bicskei Batthyány-kastély dísztermében megnyitásra került a Magvető című kiállítás, amely egy válogatás Csókos Varga Györgyi és Csákvári Nagy Lajos etyeki képzőművészek alkotásaiból.

A kiállítás megnyitón elhangzott beszédem leiratát az alábbiakban olvashatják:

„Mindenekelőtt az egyik vejnek, Gyula bátyámnak, a kedves, nagy tapasztalatú barátnak és harcostársnak szeretném megköszönni, hogy feleségével, Daniellával tavaly megmutatták nekem a műhelyt, csupa nagy betűkkel a MŰHELYT. Az Etyeki műhelyt.

Tisztelettel köszöntöm az egész családot, mert ahogyan azt egy 1977-’78-as székesfehérvári kiállítás címe mondta a Csákvári család = (Etyeki műhely), csak egy apró kicsi kiegészítéssel lehet teljesebb, a Csákvári család = Etyeki műhely lelke.

Ott a MŰHELYben érintett meg újra mindaz, amit oly nagyon hiányolunk a mai világunkból, az életforma, egy közösség, amely művészi szintre emelte és ezzel életben tartotta a hagyományt.

Köszönöm, hogy kérésemre Bicske város önkormányzata felkarolta e kiállítás ügyét és így 1996 után ismét láthatjuk az Etyeki műhely kiállítását Bicske városában.

Csak érdekességképpen említem, 20 évvel ezelőtt e műhely EUROART ’96 című kiállításának adhatott otthont e város.

Köszönöm még egyszer polgármester úrnak, alpolgármester asszonynak, a kulturális bizottság elnökének és minden kedves képviselőnek, aki segített ebben

Köszönöm Vásárhelyi Jánosnak, aki a város legpatinásabb épületegyüttesében, itt a Batthyány-kastélyban és annek dísztermeiben biztosított méltó helyszínt. A helyszínt, ahol igaz 1929 óta gyermekvédelmi intézmény működik, mégis az utóbbi években nyitottá vált az idelátogatók és a városlakók előtt is.

Köszönet érte, hogy a kiállítás egészen az új adventi megnyitásáig megtekinthető marad, ezzel is tisztelegve az idei esztendőben 40 éves és 2011-ben Magyar örökség díjjal kitüntetett etyeki műhely alapítói, a házaspár: CSÓKOS VARGA GYÖRGYI és CSÁKVÁRI NAGY LAJOS alkotómunkája előtt.

A köszönetek sorában Jánosnak azt is meg kell köszönnöm, hogy tegnap, titokban beleshettem a kiállítás kulisszái mögé.

Festészet, szobrászat – faszobrászat, textilművészet és mozaik munkák.

Mi is a közös bennük?

Számomra az alázat; a nép alkotóművészetének ismerete és tisztelete, élő hagyomány és a mesterségbeli tudás életformája. Ezek mindegyike átsüt Csókos Varga Gyöngyi következő mondatain is:

„Jó anyaggal kell dolgozni, és szeretni azt, amit csinálunk.

Nem legyőzni kell az anyagot, hanem hagyni, hogy mutassa meg, mire alkalmas.

Pont a természetes anyagoknál fontos, hogy ne erőltessük rá akaratunkat, hanem hagyjuk érvényesülni saját törvényei szerint.”

Márai Sándor Füveskönyvének „Arról, mi az élet igazi élménye”, így ír:

„A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos.

Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.

Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról.”